Az én családomban csak fahéjjal és szegfűszeggel szokás a karácsonyi mézest készíteni, így először a torokfájás ellen szopogatott negro cukorkában találkoztam vele. A negro és a medvecukor sötét színe miatt mindig úgy gondoltam rá, mint valami fekete magra. Pedig színben és formában leginkább a köménymagra hasonlít. Valóban rokonok, ahogy a petrezselyemmel és a korianderrel is. A karácsonyi fűszerek közül ennek van a legszebb neve: pimpinella anisum, vagyis az ánizs.

Az ánizs íze valószínűleg mindenkinek ismerős és ebben többek között Mátyás király második felesége, Aragóniai Beatrix a ludas. Ő volt ugyanis az, aki saját hazájából, Olaszroszágból hozatott fűszereket a magyar udvarba, többek között ánizst is. De ha ő nem, akkor valaki más biztosan meghonosította volna Közép-Európában is ezt a Földközi-tenger partjáról származó fűszert, hiszen a világ legkülönbözőbb pontjain számít nemzeti sajátosságnak. Görögországban ouzot isznak, Makedóniában és Bulgáriában masztikát, Törökországban rakit, az arab világban arakot, Olaszországban sambucát, Spanyolországban cazallát.Ezek mind ánizs ízesítésű szeszes italok. És már biztosan eszükbe jutott a hírhedt francia ital, az abszint is, valamint ennek ártalmatlanabb verziója, a pastis.

Az ánizsos karácsonyi mézest, ánizskenyeret, medvecukrot sokan fogyasztják vagy kerülik, de biztosan kevesebben hallottak például az ánizskrémlevesről. Ez az ánizs gyökeréből készül. Kockázzanak fel két ánizsgumót, két fej hagymát, két közepes sárgarépát, és két db burgonyát. Ezeket egy evőkanálnyi olvasztott vajban tegyék oda párolni, úgy 5-10 percig. Sóval és fehér borssal szórják meg és öntsék fel fél liter vízzel vagy, ami még jobb: húslevessel. 1-2 evőkanál liszttel sűrítsék és turmixgéppel pépesítsék. Egy fél liter tejet kell még hozzáadni, és ezzel együtt felforralni. Mikor már szép krémes az állaga, friss snidlinggel szórják meg.

  Az ánizs – ahogy a rádióban elhangzott (2008. december 18.)

Az ánizs magja sem csak édes ételekhez használható. Hagymával társítva például különleges zamatot ad a húsoknak is. Ezt a kínai szakácsok is így gondolják, csak ők többnyire csillagánizst használnak. Ez nem tartozik egy családba az ánizzsal, az íze viszont hasonló, sőt még erősebb. A nevét csillag alakú terméséről kapta, amelynek szirmaiban találhatóak a fényes, barna magok. A termést egészben használják fűszerezésre, de fogyasztás előtt kiveszik az ételből. Dekoratív, így díszíthetünk is vele.

Ha ánizsról álmodunk, hosszú életünk lesz. Ha bába álmodja: közeli munkája lesz. Így Krúdy álmoskönyve. A gyermekáldáshoz valóban van köze az ánizsnak, ugyanis kifejezetten jót tesz a kismamáknak. A gyökere folsavban gazdag: ez a vitamin felelős a magzat gerincének helyes fejlődéséért. Ha pedig a gyermek már megszületett, az anya ihat ánizsteát – ennek tejgyarapító hatása van. Egyébre is jó: csökkenti a felfúvódást és a telítettségérzetet, görcsoldó és emésztést serkentő gyógynövény. A köhögést is enyhíti és – ki gondolta volna – a koffein és a szója mellett az anticellulitisz-krémek hatóanyaga.

A halak szeretik: létezik ánizs ízesítésű csali. A levéltetvek viszont egyenesen gyűlölik, úgyhogy a virágoskert szélére ültetve is hasznos lehet. Kedveli a meleget és a nedvességet, legjobban 25 fokon érzi magát. Tavasszal vessük el a magját, másfél-két centi mélyre. Ernyőt formázó, fehér virágai júliusban nyílnak ki, augusztusban és szeptemberben pedig begyűjthetjük a termését – tulajdonképpen ezzel fűszerezünk.

Ha az ánizs ízét túl erősnek találják, azért varázsolhatnak vele kellemes illatot a lakásban. Valaha királyi illatszer volt: IV. György angol király ruháit ánizzsal illatosították.

Elküldve: 2009. február 18., 14:44-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Itt hozzászólhat.